Ormanlidis Nikos Önéletrajz
Ormanlidis Nikos Budapesten született 1957. december 26-án, egy Magyarországon otthonra lelt görög családban, mellyel hamar Pécsre kerülve, a baranyai megyeszékhely zeneiskolájában kezdte hegedűs tanulmányait, Jerabek Mártánál.
Élete legmeghatározóbb zenei inspirációját is itt kapta, amikor 1972-80 között, előbb mint a Művészeti Szakközépiskola, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi tagozatának hallgatója, Gyermán István (1938-1990) Liszt-díjas hegedűművész növendéke lehetett, s a világhírű magyar hegedűs, Zathureczky Ede utolsó magyarországi tanítványától a szakma minden megtanulható s csak elleshető fortélyát megkapta.
Ennek a kapcsolatnak jegyében volt névadója a Barth Istvánnal közösen alapított és 1977-ig sikeresen működő pécsi Zathureczky Kamarazenekarnak.
Későbbi, budapesti zeneakadémiai tanulmányai alatt olyan kiváló professzoroknál tökéletesítette tudását, mint Ruha István (1931-2004), Tátrai Vilmos (1912-1999) és a világhírű orosz vendégprofesszor, Szemjon Sznyitkovszkij (1937-1981), aki David Ojsztrah asszisztense volt.
Vele még 1977-ben találkozott Nikos, Ormanlidis, amikor egy nyírbátori zenei táborban próbát játszott neki, hogy bekerüljön a kurzus növendékei közé. Nos, a próba nem sikerült, annyira izgult az ifjú muzsikus, de Gyermán István elérte, hogy Sznyitkovszkij még egyszer meghallgassa, s ez már olyan jól sikerült, hogy budapesti „mester-osztályába” is felvette Nikos Ormanlidist, akinek jobb kéz technikájáról és vonókezeléséről úgy nyilatkozott Gyermán Istvánnak, hogy ő még „Magyarországon ilyet nem hallott”.
Másik fontos esemény az volt, amikor főiskolásként 1978-ban részt vett Gyulán az összes magyar főiskola növendékei számára meghirdetett versenyen, melyet úgy nyert meg – Horváth Judit zongorakíséretével –, hogy miután a 3. helyezett is pécsi lett, Tihanyi Anikó személyében, a többnyire fővárosi művészekből, tanárokból álló zsűri egyik tagja azt mondta, hogy azért „már nehogy mindent a pécsiek nyerjenek”, s így egy fővárosi főiskolással megosztva lett első Nikos, aki azt is megtudta, hogy a zsűriben egykori pécsiként jelenlévő Jandó Jenő is kiállt mellette.
Másik jeles muzsikus személyiség, akinek sokat köszönhet Ormanlidis Nikos, honfitársa, Karolos Trikolidis görög karmester, aki 3. helyezettje volt az 1977-es Magyar Televíziós karmesterversenynek, és amikor később Pécsett vezényelt, a Gyermán házaspárral – Gyermán Istvánnal és Vass Ágnessel – együtt, szülei meghívták vacsorára uránvárosi lakásukba. Az est során Trikolidis azt kérte játsszon valamit Nikos, s ő Bach d-moll partitájának híres chaconneját választotta. A produkció pedig olyan jól sikerült, hogy Trikolidis meghívta az ifjú pécsi muzsikust két saját görög zeneiskolájába tanárnak, melyre zeneakadémiai diplomázása után sor is került. Nikos Ormanlidis Thessalonikiben és Kavalában kezdett tanítani, emellett pedig tagja volt a Thessaloniki-i városi zenekarnak és szólókoncerteket is adott.
(Egy németországi templomi koncerten is eljátszotta Bach Chaconneját.)
Nikos Ormanlidis első komoly külföldi bemutatkozása 1981-ben Bécsben volt a Musikverein Schubert termében, ahol Gerhard Schädel osztrák zeneszerző hegedűversenyét adta elő ősbemutatóként, melyből rádiófelvételt is készített.
1985-től Németországban dolgozott, a Bodeni tó partjánál lévő Konstanz városában. 1985-89 között a Bodensee Szimfonikus Zenekar 1. hegedű szólamvezetője volt,
1987-1997 között pedig a „Sinfonia Nova” Szimfonikus Kamarazenekar szólistája és koncertmestere volt.
Mint kamaramuzsikus 1988 és 2000 között a Winthertur-i Zongorás Trió tagja volt, tanárként pedig 25 évig tanított hegedűt és brácsát a konstanzi zeneiskolában, jelenleg magán növendékeket fogad.
Európa számos országa mellett koncertezett már Észak-Afrikában, Japánban is, valamint több rádió- és tévé-, valamint CD-felvétel is igazolja muzikalitását és virtuozitását, melyeket Magyarországon, Görögországban, Németországban, Ausztriában, Svájcban és Liechtensteinben rögzítettek. Olyan zenekarokkal működött együtt, mint a Thessaloniki-i, a Veszprémi, a Voralbergi, a Madeirai szimfonikus és kamarazenekarok, a Zürichi Operaház zenekara, a Budapesti Vonósok és a Sinfonia Nova kamarazenekar.
Nikos Ormanlidis muzsikusként olyan világnagyságokkal is fellépett, mint Yehudi Menuhin, Msztyiszlav Rosztropovics, Mischa Maisky, Kocsis Zoltán, vagy Perényi Miklós, de egy svájci barátja felkérésére általa összeállított vonósegyüttessel, 1995-ben a világhírű rockzenekar, a Led Zeppelin európai turnéján is hatalmas sikerrel szerepeltek, Svájcban és Franciaországban, nemegyszer több mint 80 ezer főnyi közönség előtt.
(Nikos Ormanlidis muzikalitásáról és virtuozitásáról egy olyan különleges templomi koncerten készült felvételen is meggyőződhetünk, melyen Paganini D-dúr hegedűversenyét adta elő, CD-re rögzített zenekari kíséretes felvételről.)
Nikos Ormanlidis jelenleg igen gyakran szerepel együtt a fiatal, tehetséges magyar zongoristával, Teleki Gergővel, aki a Zeneakadémia rendkívüli tehetségek osztályában többek között Baranyai Lászlónál tanult és később diplomázott, 4 évnyi stockholmi tanulmányok után, s aki Teleki Pál miniszterelnök dédunokája. Közös projektjük, hogy a magyar hegedű-zongora irodalom legjavát előadják a verbunkos tradíciótól, Liszt Ferencen, Goldmark Károlyon, Hubay Jenőn, Bartók Bélán, Kodály Zoltánon, Weiner León át Rózsa Miklósig és a Pécsett is működött Takács Jenőig.
Emellett német muzsikusokkal van egy hegedű-fuvola-zongora triójuk is, mellyel eredeti műveket és különleges átiratokat is játszanak.
Nikos Ormanlidis szólóban is ad koncerteket a hegedűs irodalom legkiválóbb műveiből, Bachtól Ysaye-on át Bartókig, de egyik különlegessége, hogy előre felvett zenekari kísérettel olyan virtuóz hegedűversenyeket is előad, mint Paganini, Beethoven, Brahms és Csajkovszkij D-dúr versenyművei és más zenekar kíséretes darabokat is.
Ennek az adja rendkívüli nehézségét, hogy az élőben jelenlévő szólistának kell igazodnia, a csak felvételről „jelenlévő” zenekarhoz. Itt tehát csak ő tudja korrigálni, ha netán egy kicsit az ihlet hevületében gyorsabban játszik, vagy éppen lassabban, mert a zenekar nem tud ebben hozzá igazodni. Viszont a kadenciákban és a leheletfinom agogikai megoldásokban ugyanúgy jelen van és lehet is az igazi muzikalitása a szólistának, mintha élő zenekarral játszana együtt.
Ez az új koncertforma egyébként Nikos Ormanlidis pályáján már számtalan nagy sikert aratott Svájcban és Németországban egyaránt.
A szöveget szerkesztette:
Kovács Attila
Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő